1. |
Bordalkeringő
03:30
|
|||
Tölts a pohárba, lány,
még egy kis bort,
hadd felejtsem el
mi oly régen volt:
hogy felpróbált egy felhőt
a meztelen Hold,
hogy homorú szívem
a szomorú réten kifolyt
s beszívta a föld őt,
mint kedvem a bort.
De hátha lesz még egy szívem,
olyan, mint a Hold,
meztelen, távoli,
és oly nagyon elvarázsolt.
Tölts a pohárba, lány,
még egy kis bort,
hadd felejtsem el
mi nem régen volt.
Hints a szemembe, lány,
holdvilágport,
hogy találjam meg a rétet
hol szívem kifolyt
s beszívta a föld őt,
mint kedvem a bort.
|
||||
2. |
Ég alatt hó
01:05
|
|||
ég alatt hó
hó alatt jég
jég alatt tó
a tóban egy hal
a halban egy csodaszép
hófehér ház
a házban egy fal
a falon egy kép
a képen egy tó
felette jég
felette hó
felette ég
felette máz
szerette négy
feledte száz
|
||||
3. |
Követ a tóba
02:05
|
|||
Én már nem dobálok követ a tóba,
csak emlékezem a nem is oly régre,
és megnézem, hogy milyen mélyre
süllyedtek és hova,
és hogy mennyire volt
a víz velük mostoha.
Ó, vajon gyengéden
bántak-e ők
a tónak csendjével?
Vagy most már nem hajíthatok többé
mert a szívem nem visz rá?
Vagy a köveim váltak köddé,
ahogy a szavaim jártak…?
...és a tó partján, hátamon fekve,
a szívem átadom és reménykedve várok;
várok és csak várok, mígnem
magam is egy kővé válok...
Én már nem dobálok követ a tóba,
de vajon lesz-e majd aki követ a tóba?
|
||||
4. |
Pillantást években
02:30
|
|||
Testben a szobámban otthon,
a kávéház teraszán lélekben,
vadonatúj szomjamat oltom,
és mérem a pillantást években;
de sajnos nem az Ön szemén...
Testben a kávéház teraszán,
egy virágos mezőn lélekben,
szalmakalapom eldobom lazán
és nézem a sok lepke szétrebben;
de sajnos nem az Ön egén...
Testben egy virágos mezőn,
a szobámban otthon lélekben,
régi-új szép szeretőm
elrejtem ebben az énekben;
de sajnos nem az Ön nevén...
|
||||
5. |
Álmodóm álmodom?
01:33
|
|||
Álmodom?
Nem álmodom?
Vagy nem áll módomban ezt
látni?
Szeretem?
Nem szeretem?
Vagy csak képzeletem –
bármi?
Akárhogy is legyen,
akárhogy is legyengülök,
mindegy-padra le nem ülök
várni;
mintegy nem vagyok ott,
ahol az érzés nem ad okot
szállni
és-vagy relaxálni.
Ami hajt, remélem
kihajt egyszer végül,
növekszik majd szépen,
és vegyszer nélkül.
Álmodom?
Nem álmodom?
Vagy álmodóm álmodom?
|
||||
6. |
Szédülés
01:36
|
|||
Hulló csillagok az égen,
a szobában vonós szerenád,
egy pohár rizling a kezében,
ha táncolna, nem is csodálnád.
Kedve támadt, valóban,
keringőzni, ám ez pár nélkül-
mint szélcsendben gyors hajóban...
A bortól viszont kissé szédül
legalább, hát ez is valami,
ha már nincs kisasszony
kit forgatni s kinek bevallani
halkan, tánc közben, így alkony
után, hogy szívesebben veszi
ha a szédülést nem a jó bor,
de egy ilyen finom nő teszi,
amikor szívből csókol.
|
||||
7. |
Álmaim hiánya
01:48
|
|||
Egy újabb álomtalan nap,
ó, minden új nap
egyre álomtalanabb,
csupán az emlékek szíve dobog,
és Isten tudja még meddig fog,
hiszen
álmaim hiánya halálom tükre.
Álmaim hiánya halálom tükre,
drága szívem, vigyázz a betűkre.
|
||||
8. |
Ebédidő
01:14
|
|||
Agyam egy gondolatot
naponta kiránt,
mialatt szívem hozzá
egy érzést főz Maga iránt,
csipetnyi emlékkel fűszerezve
és bő képzelettel.
Remélem pont ilyen
ebédet kívánt.
|
||||
9. |
Richmond Park
03:00
|
|||
Kezit csókolom,
kérek egy retúrt a 2003-as évbe.
Mondom
kép, zene,
London,
kék szeme,
s mire az üveg bort kibontom,
már látom a nyári őszt
a Richmond Park fái közt,
s benne,
mintha ez nem is lenne múlt,
úgy elpirult...
Kezit csókolom,
kérek egy retúrt a 2003-as évbe.
London,
könny, levél,
dombon
őz, remél,
s hogy nevét halkan kimondom,
már érzem a régi tüzet és
ó, mily boldog száműzetés
bennem,
mintha ez nem is lenne múlt,
úgy kivirult...
Kezit csókolom,
ismét én vagyok.
Árulja el nekem, kérem,
veszélyes, ha mégis csak egy útra kérem?
|
||||
10. |
Narancsnak nézte
02:24
|
|||
Egyszer azt álmodtam,
hogy egy lány azt álmodta, hogy
álmában egyszer
narancsnak nézte a Napot,
és persze
jól belé is harapott.
Azóta a mosolya
fűti a szívét annak aki látja,
azóta a mosolya
a bús szerelmes téli kabátja.
Azóta a szavai
betakarják az otthontalant,
azóta a szavai
egy végtelen nyári kaland.
És a csókja, mint a Nap,
lángra gyújt, ha lángra kap.
|
||||
11. |
Angyalok Faira-val
03:09
|
|||
Mégis vannak angyalok a Földön,
itt benn érezni lehet
a szárnyakat, miket
mindig éjjel adsz kölcsön.
Mégis vannak angyalok a Földön,
hiába jársz gyalog,
szemed és hangod
elárulják rögtön.
Mégis vannak angyalok a Földön,
most már én is elhiszem,
ha csillagillatú vizen
drága perceim Veled töltöm.
|
Bardócz L. Csaba Hungary
Bardócz L. Csaba derűs- boros-tücskös-holdas-tündéres-felhős-szíves-szédülős-tükrös-csavaros-teás-angyalos dalokat ír és énekel, gitárra kitárva. Koncertjein szívesen mesél és örömmel beszélget.
Streaming and Download help