1. |
||||
Egy hajadon pók mászik a hajadon, drágám,
de én nem veszem le, nem is szólok,
hadd másszon csak az a pók,
hadd látsszon, mert igen jól áll.
Egy hajadon pók mászik a hajadon, drágám,
de te nem veszed be, pedig szólok,
tényleg ott mászik egy pók,
a kedvenc tincsed körül kószál.
Minden mozdulata elegánsan diszkrét,
pompás, ahogy utat tör korpás hajadon,
keresi a minidiszkjét...
...még egy kör, és megtalálta
a pók, akinek neve valamilyen Márta.
Még jó, hogy le nem állt a szíved, drágám,
mikor végül elhitted és tükörbe néztél
–amit igen nagyon drágán
kaptunk ajándékba meg.
Megfogtad szerencsétlen Mártát,
kidobtad az ablakon át,
ki tudja hová repült, hová települt
minidiszkjével együtt?
Milyen kár, hogy nem vagy hajadon, drágám,
milyen kár, hogy nem hagysz magadon pókot,
milyen kár, hogy nem hagysz magadon.
|
||||
2. |
Bánatgurítás
01:53
|
|||
Társ a dalom, biztos itt ás
egy gödröt,
hogy legyen egy halom,
ahonnan bánatom
leguríthatom.
|
||||
3. |
Lecsó tangó
01:00
|
|||
Elfogyott a hósajt,
az öreg mire sóhajt,
majd lágyan korhol,
szemével már horkol.
Álmából felordít,
minden részt lefordít,
kövéren hallgatjuk,
hogy sírnak a gall hattyúk.
Az ágyunk míg csikorog,
a valóság kicsorog,
a fül nem is mérlegel,
szívünkön egy rém legel.
Visszanéz, gyanítom,
titokban nagyítom,
ruhája cselló tok,
eszi a lecsótok.
|
||||
4. |
Elbűvötölés
01:59
|
|||
Fiatalember, Ön elragadó! Mondja,
volna kedve elragadni innen engem?
Fiatalember, úgy ragadjon el,
hogy a lélegzetem is akadjon el!
Kisasszony, Ön elbűvölő! Mondja,
volna kedve elbűvöt ölni velem?
Kisasszony, úgy öljön elbűvöt,
hogy a szerelme maradjon vad, űzött!
Jöjjön, elragadom innen
elbűvöt ölni minden nap, mert
Kisasszony, oly szembetűnő
mikor elvarázsol szem, betű, nő.
|
||||
5. |
RöVidám
00:46
|
|||
Hajam már kissé őszül,
ablakomnál is az ősz ül,
dalokat is néha ő szül
bennem…
|
||||
6. |
Illetékes varázs
02:36
|
|||
A minap betértem egy pizzériába;
leültem s szóltam: Pincér! Hiába,
nem jött.
Így átmentem a szomszéd kávéházba,
hogy a fekete hozzon kábé lázba
tüstént.
Kiléptem a macskaköves térre,
egy kő felnyávogott az ő vesztére,
no Vau!
Elfutottam a buszállomásra,
itt az idő, a bú szálljon másra
immár.
Majd kinéztem a titkos bolhapiacra,
ott árult a kedves Olga mihaszna
legyet.
Egy sem érdekelt, a légy pláne nem,
hogy elhúzzon, így könnyű volt rávennem
a lábam.
Egy csendet őrző vadgesztenye ligetben
kötöttem ki meg, és meg se fizettem
érte.
Felhők néztek s én átláttam rajtuk,
hirtelen nőtt hátukra egy nagy lyuk,
bizony.
Taxit fogtam, irány a Liszt Ferihegy,
a sofőr -azt hittem, hogy neki megy –
csak sírt.
Fel- le- megszálltam egy ötcsillagosban,
írtam haza „Édes Öcsi, Lagosban
tengek”.
Most itt ülök az óceánnak szélén,
ennél jobban nem is lehet békén
hagyni.
Úszni nem, de álmodozni jól megy,
szembe vizes Hold, papírra tollhegy
gurul.
Öt csillagból millió lett, ékes,
szívem mától újra illetékes
varázs.
|
||||
7. |
||||
Volt egyszer egy szúnyog,
úgy hívták, hogy Jacques,
azt hitte a szemhéjamról,
hogy egy hálózsák.
Alábújt a pofátlan,
éreztem, hogy ásít,
ó, de könnyen kidobtam,
pislogva egy óriásit.
Volt egyszer egy bögöly,
úgy becézték Ming,
azt gondolta a bokámról,
hogy a Burger King.
Beléharapott és alig
fogta vissza magát,
ám kezem váratlan érte,
ott is hagyta minden fogát.
Élt egyszer egy darázs,
családneve ló,
bejelölt a fészbukon,
hát nem ennivaló?
Visszajelöljem, vagy mégse?
-rágott vad dilemma -
s közben rám írt egy kis dongó,
kinek neve Emma.
Emma régi ismerős,
Kolozsvárt lakik,
bátyám szerelmes volt belé,
igaz, nem fülig, csak nyakig.
Élt egyszer egy tücsök,
Kázmér, bohém prímás,
betévedt a szobámba,
azt gondolván tisztás.
Megittunk pár Bada-
csonyi szürkebarát,
s eljátsztuk az árva szívek
zárvatermő dalát.
|
||||
8. |
Majdnem értelmetlen
00:51
|
|||
Nő a szakállam,
nő a szakállam,
nő a szakállamtitkár.
A férje meg tiszt,
a férje meg tiszt,
a férje meg tiszta apja.
Gyermekük egy van,
gyermekük egy van,
gyermekük egy vandál fiú.
Szeretet nincs, de hit,
szeretet nincs, de hit,
szeretet nincs, hitel bőven.
E dalnak az értelme,
e dalnak az értelme,
e dalnak az értelme ó, je, já!
E dalnak az értelme,
e dalnak az értelme,
e dalnak azért elmegy a vége, nem?
|
||||
9. |
||||
Hol volt, hol nem, volt egyszer
egy holland csillagász,
Nap van de Holdisch volt a neve,
üvegből volt az egyik szeme.
Egyik éjjel van de Holdisch,
csillagokban elmerülve,
különös jelenséget látott:
az égben volt szerelme állt ott,
csillagról csillagra repkedve,
csak úgy szikrázott a kedve!
Töltött gyorsan szép pohárba
finom bort, gondolta hátha...
leült ég alá van de Holdisch,
és még az eget nézi most is.
Hol volt, hol nem, volt egyszer
egy holland csillagász,
Nap van de Holdisch őkegyelme,
az égbe szállt a volt szerelme.
|
||||
10. |
||||
Beköltözött egy furcsa állat
a nappaliba;
éjjel bagoly ez az állat,
de nappal liba.
Minden éjjel hu-hu-huhog,
fülembe vattát mégsem dugok;
egész nap csak gá-gá-gágog,
hozzá mégis jópofát vágok.
Tudniillik
állatbarát a természetem,
állat baját én nem nézhetem
tétlenül,
s ha nálam óhajt lakni,
megengedem
feltétlenül.
|
||||
11. |
Drágám
03:00
|
|
||
Drágám, add ide a sót,
ott van fenn az IKEÁs polcon,
Pepcos kis üvegben.
Drágám, ebben az üvegben
porcukor van, és nem só,
paprikásba nem klassz.
Drágám, kapcsold be a tévét,
jól tudod, hogy most kezdődik
a Magyar Kupa döntő.
Drágám, hol vannak a nézők?
Vírus nincs már, szép a pálya...
Miért mindenki sétál?
Drágám, ugye hoztál pezsgőt?
Törleyt, hogy ne törj le itt,
hoztam édes, száraz.
Drágám, a szójátékaid
fárasztanak s mulattatnak,
egyszerre ez agyrém.
Drágám, hány vers van még hátra?
Honnan tudjam? Nem én írom,
folyik ki belőlem.
Drágám, folyik, és a papír
gyorsan telik, mint az idő,
bújj hát ide hozzám.
Drágám.
|
||||
12. |
Nemrég voltam mindenhol
02:17
|
|
||
Nemrég voltam a gégésznél,
azt mondta Csabikám, légy észnél,
halkan beszélj, vagy egyáltalán ne,
randin térj rögtön a lényegre!
Nemrég voltam a pékségben,
egy illatos szénhidrát szépségben,
kértem egy rozscipót, magvasat,
adtam cserébe négyszáz vasat.
Nemrég voltam egy fesztiválon,
ott karmolt meg az Eszti vállon,
kíváncsiságból és szeretetből,
de azóta nem nagyon keresett föl.
Nemrég voltam egy kávézóban,
hol mindenki legalább kb józan,
ittam egy latte macchiato-t,
s egy gesztenyetorta rám kiáltott!
Nemrég voltam a Kékestetőn,
kívántam egyet és szép este lőn,
finom bor, finom nő, hullócsillag,
éreztem, leesek állam-ilag.
Nemrég voltam a fogorvosnál,
fogadósa így vagyok most már,
a fogkefém kissé megütközött
azon, hogy mi lett e kettő között.
Nemrég voltam a dm-ben,
az Alverde lassan a véremben,
vettem egy sampont a hátamra,
lovagias a hátam, na!
Nemrég voltam a Balatonban,
a szívem egy ideje arra dobban,
hullámok, hattyúk és béke,
e dalomnak -ugye nem hattyú? -vége
|
||||
13. |
Olívia
02:14
|
|
||
Olívia igazán tudja mi a
za nedves ölelkezés,
Olívia szemében látszik, milyen
bohém az Ő lelke, és
úgy kacag, ahogy senki más,
úgy táncol, ahogy senki más,
csuda egy polip Olívia, nem vitás!
Olívián egy pizzéria
melletti ruhaboltban
akadt meg ősz tekintetem,
és azonnal odavoltam!
Úgy nézett rám, ahogy senki más,
úgy intett felém – még jó, hogy! 8 karral? - mint senki más,
csuda volt ez a polip-találkozás!
Nem is volt drága a drága,
használt ruhák között ült,
ártatlan vitték be szegényt,
de jó, kike- és kiderült!
Úgy kacag, ahogy senki más,
úgy táncol, ahogy senki más,
úgy néz rám még mindig, ahogy senki más,
úgy ölel – még jó, hogy! 8 karral? - ahogy senki más,
Olívia egy csuda polip-entitás!
Ja, és mi Olívia kedvenc filmje?
A Nekem 8. :)
|
||||
14. |
Így ni:
00:29
|
|||
Lázas szívet a költés ápol,
könnyebb is ilyenkor írni;
mégsem teszem, tán babonából,
már abba is hagyom, így ni:
|
Bardócz L. Csaba Keszthely, Hungary
Bardócz L. Csaba derűs-boros-tücskös-holdas-tündéres-felhős-szíves-szédülős-tükrös-csavaros-teás-angyalos dalokat
ír.
Gitárra kitárva.
Vonaton, kávézóban, kanapén, padon, felhőn. Pardon.
Magyarul, angolul.
Mikor elkezd írni, ő is kíváncsian várja, mi lesz a vége.
Mikor már tudja, hogy mi, szívesen előadja.
A dalok között és után örömmel beszélget.
Fotó-báj:
Ungor Richárd
... more
Streaming and Download help