1. |
Nemdebár
02:00
|
|||
Törzshelye a nemdebár,
titkos, mint a virradat;
sebhelye új sebre vár,
biztos itt, a szív alatt.
Szerelme egy fában él,
őrzi halott bosszú;
gyökerének lába kél
mikor az éj túl hosszú.
Dalokat ír, búsakat,
énekli a Holdnak;
szívén rozsdás új lakat,
kulcsa régen volt csak.
Törzshelye már névtelen,
minden fala mállik;
könnyű szava kérve leng,
meztelen a vállig.
|
||||
2. |
Tündérmosoly
01:38
|
|||
Van egy tündér, aki
tulipánok közt él,
és boldog vagy, hogy
mosolyának ütköztél.
Ó, milyen
finom találkozás,
ó, igen...
...és ez a tündér
a tulipánok között
vajon boldog-e, hogy
mosolyodnak ütközött?
Ó, milyen
finom találgatás,
ó, igen,
vagy nem?
|
||||
3. |
Lány fűben, gitárral
02:32
|
|||
Lány fűben, gitárral.
Kortárs, természetes.
Ma itt, utoljára,
a pillanat kedvére les.
Szoknyája égbolt,
mosolya mágnes,
blúza egy pipacs,
hangja egy régvolt
nem múló
feldúló
ének.
Lány fűben, gitárral.
Kortárs, természetes.
Ma itt, utoljára,
a pillanat kedvére les
hű patak mellett.
Cipője boldog,
hajában álom,
szemében rejtett
kigyúló
lehulló
fények.
Lány fűben, gitárral.
Kortárs talán még.
Kikiáltási ára:
végtelen vagy ajándék.
|
||||
4. |
Az erkélyen
02:36
|
|||
Mézes-pálinkás teámból kortyolva
az erkélyen várom a dalt,
bújjon elő madárból, szélből,
és mondja el mit akart.
Édes-pirulós babámra gondolva
az erkélyen írom e dalt,
bújjon elő mosolygó szemből,
és kacagjon ameddig tart
ez a keresem-várom-
-múltban találom
élet,
ez a szeretem-félek-
-jövőt nem élek
álom.
|
||||
5. |
A hátam közepére es
02:07
|
|||
Vállad olyan puha,
hogy szégyenében
lesüti szemét a moha,
vállad olyan puha.
Szemed fénye oly meleg,
hogy a nyári Nap már
nem is tűz, csak kerek,
szemed fénye oly meleg.
Súgja magának a darázs
-látva derekadnak ívét-
micsoda blamázs,
magának a darázs-nak.
Térded finom kalácsa
-a pékmester álmában jönne,
hogy a száját tátsa,
oly finom térded kalácsa.
A gyöngysor kissé zavarodott,
érzi, a szereposztás
a Te nyakadon fordított,
ezért kissé zavarodott.
Ajkad olyan édes,
hogy kívánom még
a hátam közepére es,
ajkad olyan édes.
Szíved, ha énekel,
mélyen alvó szívem
új életre kel,
szíved mikor énekel.
|
||||
6. |
||||
Amióta megöleltem,
felhőnfutóvá lettem.
Ó, csak ki ne csússzon lábam alól,
míg a szívem vígan dalol;
Ide süss!-t kiált a Napnak,
repülők mind felkacagnak,
s mire a Hold a helyére ül,
szívem kék álomba merül.
Hajnalban már szalad újra,
felhőréten vígan fújva
dalait a szenvedélynek,
magasságnak és a mélynek.
S ha felhőtlenné válna az ég,
tudni fogom itt a vég;
mert amióta megöleltem,
felhőnfutóvá lettem.
|
||||
7. |
Jóra fogadni
02:10
|
|||
Törülközővel a vállán,
bólogat tolvaj félelem;
ül idegen, pályán,
jóra fogadni képtelen.
Háromszázhatvan fokban
villogtat deltás sérelem;
hunyoríthatsz te jobban,
hiába mind elégtelen.
Sípszóra vár egy süket vén szív,
kívül mohás kő, belül frottír
törülközővel a vállán,
bólogat tolvaj félelem;
ül idegen, pályán,
jóra fogadni.
|
||||
8. |
||||
Mégis vannak angyalok a Földön,
itt benn érezni lehet
a szárnyakat, miket
mindig éjjel adsz kölcsön.
Mégis vannak angyalok a Földön,
hiába jársz gyalog,
szemed és hangod
elárulják rögtön.
Mégis vannak angyalok a Földön,
most már én is elhiszem,
ha csillagillatú vizen
drága perceim Veled töltöm.
|
||||
9. |
Új mappa
01:48
|
|||
Elment a rózsám,
elment engem
a szívébe,
a szívébe.
Elmentem én is,
elmentem rózsámat
szívembe,
a szívembe.
Új mappa: szerelem
Elmentem rózsámat,
és Ő engem;
elmentjük egymást,
ezt nevezem
Új mappa: szerelem
|
Bardócz L. Csaba Keszthely, Hungary
Bardócz L. Csaba derűs-boros-tücskös-holdas-tündéres-felhős-szíves-szédülős-tükrös-csavaros-teás-angyalos dalokat
ír.
Gitárra kitárva.
Vonaton, kávézóban, kanapén, padon, felhőn. Pardon.
Magyarul, angolul.
Mikor elkezd írni, ő is kíváncsian várja, mi lesz a vége.
Mikor már tudja, hogy mi, szívesen előadja.
A dalok között és után örömmel beszélget.
Fotó-báj:
Sándor Lajos
sala-foto.webnode.hu
... more
Streaming and Download help