1. |
||||
Ég alatt hó
hó alatt jég
jég alatt tó
a tóban egy hal
a halban egy csodaszép
hófehér ház
a házban egy fal
a falon egy kép
a képen egy tó
felette jég
felette hó
felette ég
felette máz
szerette négy
feledte száz
|
||||
2. |
||||
Szeretem,
ha nyakon csíphető a most,
ha felrepíthető az ének;
és szeretem,
ha visszahozható a csend,
ha eggyé osztható a lényeg.
Szeretem,
ha felébreszthető a Nap,
ha lélegezhetők a fények.
Szeretem,
ha lelombozható a gond,
ha felpofozható a méreg;
és szeretem,
ha megfordítható a szél,
ha adva nyitható a kérek.
Szeretem,
ha számon kérhető a szád,
ha tetten érhető a lélek.
|
||||
3. |
Álommanók és tavirózsák
01:27
|
|||
Az álommanók a fejedben
eldőlnek mind,
ahogy vállamra hajtod,
és hallom, hogy nevetnek.
A tavirózsák a szemedben
kinyílnak mind
mikor azt óhajtod,
és érzed, hogy szeretnek
|
||||
4. |
Hajszál-hídon
01:13
|
|||
Tudományos nem,
de fantasztikus volt;
a nincs harag mögött
már algás ideje
szénbundában tombolt
a nem.
A szív egy kiköpött
gombholdon át
nézte a békétlen tort;
gyufával kézben
hajszál-hídon, egy, két, há’
között.
|
||||
5. |
||||
6. |
|
|||
Kopogásban igen jártas szemével
bontatlan álmokból hangolt napon át,
kattogva nézte a természet őszi tárlatát.
Csodálta a nyugodt, vérzékeny lombokat,
s gondatlan vágyakból karcolt lapon át
suttogva mérte a költészet égi párlatát
dobogásban régen jártas szívében,
romlatlan emlékbe hantolt figurát.
|
||||
7. |
Kerékpáros mese
01:28
|
|||
Elindult a királyfi,
kerékpárral nyugatra;
szívét ment ő kirázni
-ha már- úgyis ki volt lyukadva.
Elindult a hercegnő,
kerékpárral keletre;
el is múlt pár esztendő,
és összefutott nevetve
a királyfival, bizony ám!
Az ördög sem csodálkozik
már kettejük viszonyán;
szerelmüket a jó mozik
játsszák majd évek múlva…
Most, bár egymástól messze,
alszanak egymáshoz bújva.
Álmukból őket föl ne ébressze
|
||||
8. |
Ír vaj
01:18
|
|||
Ha jobban el vagy kenődve,
mint szendvicsen az ír vaj,
nem jelent jót, az nem segít,
rossz hely az baj.
Ne a kést hibáztasd,
nézd meg jól, ki tartja azt,
és meg leszel lepődve:
Az a kéz te vagy,
az a kéz te vagy,
majdnem mindig
te vagy.
|
||||
9. |
Jókívánságok
01:09
|
|||
A szorongás fulladjon viccbe,
csaljon meg ismerős bánat;
derűben járjon a szív, és
ne lépjen könnybe a lábad.
Hangod ne tompítsa zokszó,
naptár ne nyomja vállad;
két kis tükrödben a fény
indítson békére százat
|
Bardócz L. Csaba Keszthely, Hungary
Bardócz L. Csaba derűs-boros-tücskös-holdas-tündéres-felhős-szíves-szédülős-tükrös-csavaros-teás-angyalos dalokat
ír.
Gitárra kitárva.
Vonaton, kávézóban, kanapén, padon, felhőn. Pardon.
Magyarul, angolul.
Mikor elkezd írni, ő is kíváncsian várja, mi lesz a vége.
Mikor már tudja, hogy mi, szívesen előadja.
A dalok között és után örömmel beszélget.
Fotó-báj:
Ungor Richárd
... more
Streaming and Download help