1. |
Szíved tücske voltam
01:51
|
|||
Voltam már szíved tücske,
fordultam eszed ágában,
szédültem hulló levelei közt,
míg égbehajlott a vágyam.
Zengő szavaknak öltözve
tódult a vér ki a számból,
ragályos szerek gyűrűjében,
ki túlélte, papíron táncol
most meglep, felvidít, elborzaszt,
vígasztal, részegít, rádöbbent,
felkavar, szomorít, kiugraszt,
elás, megviccel, földre ment
koronát verdeső, verdeső,
kiszáradt égő tollam,
dobogó szavak csizmáin
szívednek tücske voltam.
|
||||
2. |
Legbelül
01:54
|
|||
Csukd be az ajtót
magad után.
Menj át a hídon
magad után.
Ugorj a vízbe
magad után.
Magadon kívül
magad után van
minden,
magad után van
minden legbelül.
Ússz ki a partra
magad előtt.
Válaszd a sziklát
magad előtt.
Nyisd ki az ajtót
magad előtt.
Magadon kívül
magad előtt van
minden,
magad előtt van
minden legbelül.
Nyisd ki az ajtót
magad után.
|
||||
3. |
||||
Drága Ősz, te kávébarna,
te aranysárga, te rőt,
ki a Szélnek halott levelekből
terítesz lepedőt,
hát újra elhagytál minket,
és köddé vált gyönyörű sminked
a vakító Télben...
Drága Tél, te áttetsző, fehér,
te hidegen is ledér idegen,
ki a homályos Napnak könnyeit
mélyhűtöd az Égben,
hát újra eljöttél hozzánk,
hogy arcodra fagyjon a szánk,
és a szíveink fodra...
|
||||
4. |
||||
Háttal nekem
a nap szélén ült,
várta, vagy sem,
beleszédült,
jó, igen.
Árva fejem
a mélybe zuhant,
bánta, vagy sem,
vele a lant,
jó, nem
látta szívem.
|
||||
5. |
Fenn, a mélyben
02:39
|
|||
Most, hogy a tűz
már alig él,
most, hogy a csend
belőlem űz
gúnyt.
Most, hogy a szem
már nem ígér,
most, hogy a kín
felhőbe nem
ránt
a mélybe, fel,
a mélybe.
Most, hogy az ősz
már elítélt,
most, hogy a volt
esőben főz
ént
a mélyben, fenn,
a mélyben.
Most, hogy Ő meg-
vár, amíg él,
most, hogy a szív
belőve meg-
gyónt
a mélyben, fenn,
a mélyben.
|
||||
6. |
||||
Míg életben vagy itt a Földön,
az egyes ceruza egyes csak;
javítsd meg magad és törlöm,
benned él magja a helyes útnak.
Be és kilépve az utolsó ajtón,
a jegyeket átírom tollal;
az ellenőrzőt behajtom,
nem sárgul több földi oldal.
Élsz még?
Láss, érezz,
engedd, hogy súgjak;
szólj, cselekedj
még ma.
Ballagás után
-ne feledd- nincsen már többé
és ha…
élsz még,
a tudást keresd a szívben,
a tudást keresd a szívben.
|
||||
7. |
Féktelen zebra
01:17
|
|||
Hullámos papagáj,
beszélő tenger.
Ablak fehér bottal,
titkokat ver
hártyára, dobra,
hártyára, dobra.
Kialudt lámpazöld,
féktelen zebra.
Talpalatnyi élet,
úgy szeress ma
álomból tépve,
álomból tépve.
|
||||
8. |
Mérés
01:43
|
|||
Soha ne mérd magad máshoz;
az egyetlen, akihez mégis:
tegnapi önmagad.
Ahhoz fog mérni az Ég is.
|
Bardócz L. Csaba Keszthely, Hungary
Bardócz L. Csaba derűs-boros-tücskös-holdas-tündéres-felhős-szíves-szédülős-tükrös-csavaros-teás-angyalos dalokat
ír.
Gitárra kitárva.
Vonaton, kávézóban, kanapén, padon, felhőn. Pardon.
Magyarul, angolul.
Mikor elkezd írni, ő is kíváncsian várja, mi lesz a vége.
Mikor már tudja, hogy mi, szívesen előadja.
A dalok között és után örömmel beszélget.
Fotó-báj:
Ungor Richárd
... more
Streaming and Download help
If you like Bardócz L. Csaba, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp